Ez a leírás egy kis történelmi áttekintés, nosztalgia, ha úgytetszik. Kiváncsi vagyok, mire a végére érek, minden évszám az eszembe jut-e. Szakavatottak láthatják majd, hogy nem hatalmas techno, analóg és egyéb szintetizátorok felvonultatásával készített rádióslágerek megalkotása volt a cél. Ezek egy szerény keretek közt zajló egyedfejlődés paraméterei az önmagunk szórakoztatására fókuszált technikai és egyéb igények költségkímélő kielégítésével megvalósítva. (De szép mondat :-) )

1987-88 környékén kezdtem el ismerkedni a számítógéppel. Ekkor egy ENTERPRISE 128 számítógépen próbálkoztam a rajzolgatással és a "zeneírással". Fogalmam sem volt, hogy működik, ezért a futó demo programot leállítottam amikor épp a zene ment, így a gépben maradt programrészletből kimásoltam a zenére vonatkozó részt és az alapján elkezdtem magam is kreálni valamit. Na annak sem ritmusa, sem dallama nem volt, persze az eredmény emberi fül számára hallgathatatlan lett.

Az első zenéhez hasonlító élményem a COMMODORE 64-hez fűződött 1991-ben. Volt hozzá egy RockMonitor nevű program, azon ügyködtem sokat. Ez egy négysávos Fasttracker szerű program volt, amiben a hangszínek keltése volt a legérdekesebb. Több hangszínt is előállíthattunk a szűrők, hullámformák rengeteg paraméterének megadásával, aztán össze is lehetett gerjeszteni őket. Nem mondom, hogy ezzel sokkal hallgathatóbb alkotások születtek, de a zenéhez már közelebb álltak... soroljuk be "kortárs" művészetnek :-)

1992 tájékán vásároltuk első kisbillentyűs hangszeremet egy YAMAHA PSS 580-ast. A tájékozatlanságomat bizonyította, hogy volt egy dindugós mikrofonom, azt bedugtam a szinti MIDI bemenetébe, hátha megszólal a hangszóróban :-). Egy kis utánajárás után azért kiderült, hogy a MIDI mire is jó valójában. Ennek a hangszernek volt egy 5 sávos szekvenszere és az automata kíséret is programozható volt, bár a billentyűzet még kis méretű és dinamikátlan volt. Rengeteg szerzemény született vele a puttyogós Für Elise-től kezdve a szerelmes dalokig, persze csak a saját kedvtelésemre. A honvédséghez is magammal vittem 93-94-ben. Volt, hogy éjszaka ügyeletes szolgálat allatt az ügyeleti asztalnál fülhallgatóval nyomattam, hogy mit, arra már nem is emlékszek. Talán vendéglátós nótákat. 1994-ben szereltem le és még elcipeltem a hangszert a Szófia utcai Zeneiskolába, ahol Esze Jenőnél felvételiztem vele. A sikeres felvételi után Esze Zsolt vett kezelésbe, akitől zeneelméletet és táncdalokat tanultam zongorázni.

1994 szeptember-október környékén kaptam Szüleimtől első nagybillentyűs hangszeremet, egy YAMAHA PSR-510-est. Ezzel a hangszerrel kerültem a Narancsvirág zenekarba és a zongoratanulás, meg zenekarozás mellett újabb dalszerzői széria is kezdetét vette. Na meg összeállítottam egy műsort vendéglátós célokra is. A kép akkor lett teljes, mikor kaptam egy YAMAHA MDF-2-es lemezegységet. A PSR-510-esben szintén egy öt sávos szekvenszer volt, szerkeszthető automata kíséretekkel, zengető, visszhang effektekkel stb., sok lehetőség rejlett benne és a lemezegységnek köszönhetően már mindent meg is lehetett őrizni. Először használtam a MIDI csatlakozást rendeltetés szerűen. 1995-től sok-sok alkotást készítettem, még mindig a saját örömömre, bár egy cukrászda teraszán próbálkoztam Vangelis, Mike Oldfield, Ocarina és hasonló instrumentális előadók számaival, megtűzdelve néhány saját szerzeménnyel is. Ebben volt nagy segítségemre, hogy a szekvenszerben megszerkesztett dalokat az MDF-2 Standard Midi File (SMF) formátumban képes volt floppy lemezre rögzíteni és akár playlistából visszajátszani. Várható volt, hogy előbb-utóbb énekelni is kell majd, de nem vagyok egy Megasztár alkat, így ettől inkább elmenekültem és maradt a szobazenélés :-). Miután a vendéglátós babérokról letettem, felkeltette érdeklődésemet a technikai része a dolognak. Ahogy a MIDI-t kezdtem egyre mélyebben megismerni és alkalmazni, úgy újabb érdekességekre vágytam, így szereztem egy WERSI MAX hangmodult. A két hangszer hangját vegyítve születtek a továbbiakban a dalaim. Ehhez szükség volt valami keverőféleségre, ami egy négysávos TEAC keverőerősítő lett és hogy még érdekesebbé tegyem a hangzást, apránként hozzám vándorolt egy IBANEZ Stereo Chorus pedál és egy ruszki visszhang effekt (a Chorus pedált a mai napig őrzöm és néha használom is). Ezekkel a cuccokkal felvértezve a kísérletezések kora jött el, nagyjából az 1995-96-os éveket lefedve. A tapasztalataimat kamatoztattam a Narancsvirág Country Zenekar soron következő (1995-ös) karácsonyi koncertjén is, ahol a már kikísérletezett hangzásokat szépen sikerült belesimítani az ünnepi műsorba, mert valljuk be a PSR-510 hangja nem egy komoly technikát képviselt, de azért az effektekkel sikerült az átlagoson kicsit felül tupírozni.

Még így telt egy kis idő, amikor a zenekar dobosa nyitott egy hangszerüzletet, aminek a billentyűs részlegét segítettem szakmai menedzseléssel. Így kerültek hozzánk kiállításra mindenféle bemutató hangszerek, többek között a KORG hangszerek 1996-os szériája. Nyilván záróra után az összes billentyűt és hangmodult végig kellett hallgatnom és nyomkodnom :-), így zúgtam bele akkor a KORG X5D-be. Addig ügyköttem, míg a PSR-510-est és a visszhang effektet el nem adtam, még hozzágyűjtöttem egy kicsi pénzt és 1996 őszére enyém lehetett az áhított hangszer. Innentől kezdve agyeldobás, meg minden. Épp kapóra is jött, mert a Narancsvirággal ekkor készítettük a Betlehemi Csillag Üzenete című nagyszabású karácsonyi műsort, amihez nélkülözhetetlen volt a Korg kvalitása. A következő évtől váltott a zenekar kicsit rockosabb hangzásra, aminek szintén kedvezett a hangszerválasztásom. Az egyéni dalszerzői tevékenységemben is nagy mérföldkövet jelentett az X5D. Azonban probléma merült fel, mert az öt sávos szekvenszer és programozható kíséretek jól megszokott sokrétűsége teljesen hiányzott az új összeállításból. Így történt, hogy a Wersi Max is eladósorba került, mikor megpillantottam egy ALESIS MMT-8-as szekvenszert. Az X5D és az MMT-8 ideális párosításnak bizonyult, ugyanakkor a szekvenszeres komponálás is feljebb lépett egy lépcsőfokkal, mert a feljátszott szólamokat a kijelzőn akár lépésenként át lehetett nézni, Program Change, Panorama, dinamika, Sustain paraméterek beszúrogatásával gazdagítani, na meg a féreütött dolgokat rendbe tenni, mert a quantizálás nem mindig tudhatta, hova szántam egy-egy hangot. Kicsit később azonban kevésnek bizonyult a 8 sáv és az MMT-8 már akkor sem volt mai gyerek, pl. a dalok System Exclusive üzenetként való tárolását tape kimeneten keresztül szalagos magnóra lehetett megtenni, így ebből az időszakból adathordozón semmi sem marad fent, csak a hanganyagok, ezért lecseréltem egy YAMAHA QY8 szekvenszerre. Ez tökéletesen együttműködött az MDF-2-vel és az X5D-vel, a házi dalaimat ezután ezekkel készítettem és floppy lemezen újra fentmaradtak az alkotásaim.

Ahogy a zenekar fejlődött, nőttek az igényeim is és szükségét láttam egy kalapácsmechanikás billentyűzentek. Először megvizsgáltam, mi a különbség egy súlyozott billentyű és az X5D billentyűzete között, majd miután rájöttem, hogy a súlyokon kívül semmi, szépen kultúráltan súlyokat ragasztottam az X5D billentyűi aljára :-). Viccesen hangzik, de bevált. Már nemcsak üres műanyagokat nyomkodtam, hanem valahogy feléledt a billentyűzet, több finomságot lehetett vinni a dinamikázásba. Azért itt nem álltam meg, mert a kalapácsmechanika még mindig vonzott. Végülis 1998-ban szülői segítséggel meglett egy FATAR STUDIOLOGIC 880 képében. Újabb minőségi előrelépés az élő zenélésben.

Abban az időben a két billentyű helyfelhasználás tekintetében soknak tűnt, ezért felmerült bennem, hogy a zongora billentyűt hangmodullal párosítsam. Hogy a Korg hangzás megmaradjon, választásom a KORG NS5R modulra esett, amit kis ráfizetéssel az X5D-ért cseréltem el. Az NS5R már 32 multitimbrálos volt, és a MIDIS dalszerzéshez is jobban fel volt készítve szoftverileg. Ezidőtájt kerültem PC-közelbe, ezért innentől kezdve a PC-s szekvenszerezés evidens volt, korlátlan tárházat kínálva a 32 multitimbrál kihasználásához. Ráadásul az NS5R General Midi (GM) és Yamaha XG kompatibilitása további lehetőségekkel szolgált a zene színesítésére. Ekkor úgy gondoltam, ezzel már lehet valamit kezdeni és reklámzenék írásába kezdtem, melyekből néhányat sikerült is értékesíteni, például egy Majk-ot bemutató multimédiás CD-re készült betétdal, amit a tatabányai Radir Rádió is leadott, vagy a Szerencsejáték Rt. multimédiás CD-jének teljes zenei aláfestése 1999-ben. Ez a hangszerösszeállítás sokáig kihúzta magát, egészen 1998-tól 2004-ig.

Még 1998-ban jártam Frankfurtban a Music Messe-n, ahol láttam egy kis gyártó fantasztikusan szép úgynevezett "nyeles" szinti masterbillentyűit. Ezek fából voltak és leginkább gitárra hasonlítottak, csak épp húrok helyett billentyűik voltak. Nagyon megtetszettek, de számomra teljesen megfizethetetlenek voltak, ezért elhatároztam, saját kezembe veszem az ügyet. Vásároltam egy 37 billentyűs FATAR masterkeyboardot, kiszereltem a burkolatból a billentyűzetet és köréterveztem emlékeimből a testet. Egy kedves ismerősöm édesapja hobbiból és meggyfából megcsinálta a rajz alapján a testet, amibe beleszereltem az elektronikát. Voilá... nagyon szép lett, azóta is imádom, a country zenekarom bulizósabb koncertjein használom a színpadon.

Teltek-múltak az évek, a zenekar repertoárja egyre rockosabb irányt vett és ez megkívánta mégicsak a második billentyűsort. A szívem visszahúzott az X5D felé, ezért 2004 tavaszán feladtam egy hirdetést, hogy a KORG NS5R-t kis ráfizetéssel X5D-re cserélném. Erre nem volt jelentkező, de kaptam egy ajánlatot, hogy cserélhetnénk (igaz kicsit több ráfizetéssel) YAMAHA QS-300-ra. Megjelenésekor nagyon tetszett a QS-300 ezért, (na meg a 16 sávos szekvenszerért, a sok-sok szerkeszthető kíséretért, a rengeteg saját patternért, az érdekes szűrőhasználatért stb.) belementem a dologba. Otthoni zeneszerzés tekintetében nagy megelégedés volt a hangszer, de a zenekar hangzásába hosszú-hosszú programozások árán is nehezen tudtam beilleszteni. A csapat is és én is visszasírtuk a Korg hangzást, miközben az egész 2004-es koncertidényt, (beleértve a zenekar tíz éves jubileumi koncertjét) így zenéltem végig.

Véletlenül vettem észre egy hirdetést KORG M3R hangmodulról, amit egész olcsón kínáltak. Hamar megleptem magam vele karácsonyra 2004 december 23.-án, aminek a többiek is nagyon megörültek az első próbán. A 2005-ös koncertek már úgy zajlottak, hogy a Studiologic 880 vezérelte a KORG M3R-t zongoraként használva, fölötte pedig a YAMAHA QS-300 orgonaként üzemelt. Na de azért csak nem nyugodtam. A sok pakolás, meg kábelezgetés még mindig nem tetszett, ezért teljesen hirtelen ötlettől vezérelve újra feladtam egy hirdetést, immár a QS-300-at cseréltem volna X5D-re. Már másnap volt jelentkező és harmadnap meg is ejtettük a cserét. Egy hatalmas kurfli után így került hozzám vissza 2005 végén az 1997-es szerelmem a KORG X5D.

Még valamikor a polcomon porosodó YAMAHA QY-8-at elcseréltem egy KORG SQ-8 szekvenszerre. Erre csak hobbiból volt akkor szükség, hogy ha van egy használaton kívüli szekvenszer a polcomon, akkor már legalább az is Korg legyen :-). Mostanára viszont kiderült, milyen jó cserét csináltam, mert az SQ-8-nak kihangosítható metronómja van és 2/4-től 6/4-ig bármilyen tempóban lehet gyakorolni vele. Továbbá az egyes sávokra pár gombnyomással beütött dobritmust a végtelenségig játszathatjuk körbe-körbe így dobra is lehet gyakorolni.

Egy véletleszerű hangszerüzlet-beli bekukkantásom során szerettem bele a KORG Legacy Collection szoftverszintetizátorba. A KORG Legacy Collection keltette fel az érdeklődésemet a mai, modern számítógépes szoftverszintetizátorok iránt. Szuper cucc, akár évekig is tanulható a kezelése :-).

A KORG X5D volt az első komoly hangszerem, ami sokáig bevált. Betekintést nyújtott a profi megszólalásba, a mélyebb hangszerkesztési lehetőségekbe, a PC-s zeneszerzésbe és a hangszerek színpadraállításához szükséges szerkesztések, programozások fontosságába. A tapasztalatokkal felvértezve újabb és újabb felfedezéseket tettem, megismerkedtem más márkákkal is és hosszú évek alatt kialakítottam két különböző zenei környezetet az otthoni kreatív időtöltéshez és a zenekari megszólaláshoz. Azthiszem kijelenthetem, hogy továbbra is lételemem a kísérletezés, újabb és különleges megoldások felfedezése és ennek a jegyében mindig van valami újdonság, amivel foglalkozok.

Mai és régi hangszereimről képeket és rövid leírásokat a "Hangszereim" menüpont alatt találhat a kedves olvasó és ha szüksége lenne részletesebb, szubjektív véleményre az általam használt hangszerekről, szívesen válaszolok minden kérdésre.